A savasodás következtében vékonyodik egy apró, de fontos állatfaj mészhéja, amely korábban óriási mennyiségű széndioxidot tudott kivonni a légkörből.


Egy friss tanulmány szerint az ipari forradalom kezdete óta egyharmaddal csökkent az úgynevezett likacsosházúak (foraminifera) mészhéjának tömege.

A likacsosházúak homokszem nagyságú egysejtű állatok, amelyek mészvázat építenek maguk köré. Főleg a déli óceánok felszíni vizeiben találhatók.
Életükben fontos szemet képeznek a táplálékláncban, halálukban pedig a Földet védik a felmelegedéstől. Ugyanis a meszes héjuk anyagához, a kalcium-karbonáthoz szükséges széndioxidot a levegőből veszik fel. Amikor elpusztulnak, lesüllyednek a tengerfenékre, ezzel örökre kivonják a körforgásból azt az üvegházhatású széndioxidot, amelyre a mészhéjuk kialakításához volt szükség.

William Howard, a tasmániai Antarktiszi Klímakutató Központ kutatója és társai mai elpusztult likacsosházúak mészhéját összevetették több száz évesekkel. Azt találta, hogy a maiak tömege egyharmaddal kisebb, mint a sok száz éves héjak.


Ebből azt az aggasztó következtetést vonták le, hogy csökken a hatékonysága annak a biológiai szivattyúnak, amely a tengerek vizébe pumpálja a légköri széndioxid egy részét. Korábban más kutatások már megállapították, hogy a korallok is kevesebb mészvázat választanak ki újabban. Ezt a jelenséget több okkal magyarázzák: részben a felmelegedéssel, a vizekbe kerülő mezőgazdasági eredetű szennyező anyagokkal és az óceánok savasodásával.

Az óceánok savasodásának mértékével 5 éve vannak tisztában a tudósok. Most már tudják, hogy ez a savasodás képes megszakítani a Föld széndioxid-körforgását, vagyis megbillenteni az egyensúlyt a légkörbe bekerülő és az onnan kikerülő széndioxid mennyisége között.

A likacsosházúak mészvázának vékonyodásáról a Nature Geoscience legfrissebb számában jelent meg tanulmány.

Forrás: www.kisalfold.hu