Soha a történelem során fertőző betegség még nem kapott akkora teret a médiában, mint az A(H1N1). Ennek ellenére még rengeteg a bizonytalanság és a félreértés a betegség körül, sokan továbbra is összekeverik a szezonális humán influenzával.
Az A influenzavírus az egyik legrégebben ismert víruscsalád, az Orthomyxovírusok egyik nemzetsége. Maga az A vírus madarakban és emlősökben is okozhat megbetegedést. Elvileg minden madárfaj elkaphatja, tüneteket azonban csak néhánynál (például a háziszárnyasoknál) és egyes emlősöknél okoz. Az egyes változatait elsősorban a tipikus hordozók alapján (humán, sertés- vagy madárinfluenza), illetve az altípusuk szerint különböztetik meg.
Az A vírus altípusait H számmal (a hemagglutinin típusa alapján) és N számmal (a neuraminidáz típusa alapján) jelölik. (A hemagglutinin és a neuramidáz a vírus felszínén lévő, az adott kórokozóra jellemző fehérje - ezek a számunkra testidegen anyagok, azaz antigének segítenek egyebek mellett abban, hogy a vírusok be tudjanak jutni sejtjeinkbe). A tudomány 16 HA antigént (H1-től H16-ig) és kilenc NA antigén (N1-től N9-ig) ismer. Az altípusokba mutációk - a génállomány öröklődő megváltozása útján létrejött, eltérő fehérjeszerkezetű vírustörzsek - tartoznak. Az egyes törzsek különböznek például a fertőzőképességükben, és abban is, hogy melyik fajt képesek megbetegíteni.
Az influenza elleni védőoltások a vírus hemagglutininjét veszik célba, mivel ez a fehérje juttatja be a kórokozókat a sejtbe. Az oltásnak az a lényege, hogy elölt, azaz működésképtelen hemagglutininű vírusokat küld a szervezetbe. Ezek nem tudnak megbetegedést okozni (mivel nem jutnak be a sejtekbe), viszont az antigénjeik ugyanúgy kiváltják az immunreakciót, vagyis a szervezet antitesttermelését, mintha élő vírusok lennének.
A tréningben lévő immunrendszer az így betanult módon később már a fertőzőképes vírust is hatástalanítani tudja. Mivel azonban a felszíni fehérjéket gyártó vírusgének (és ezáltal maguk a fehérjék is) megváltozhatnak, az egyik évben még hatékony védőoltás a következő esztendőre már hatástalan lehet - ezért kell évente (vagy pláne egy új altípus felbukkanása esetén) mindig új vakcinát készíteni.
A fentiekből az is következik, hogy a humán influenza elleni védőoltás nem véd meg az A(H1N1)-től (és sajnos az is, hogy egy évekkel később jelentkező A(H1N1) vírustörzs támadásától sem feltétlenül, addigra ugyanis a vírus már több mutáción is átmehet, megváltoztatva a felszíni fehérjéit). Azt pedig teljesen egyértelművé teszi az előbbi gondolatmenet, hogy a humán influenza és az A(H1N1) fertőzőképessége, illetve hatása nagymértékben különbözik - amit megint csak a felszíni fehérjék különbségei magyaráznak: ezek miatt a két vírus más-más sejteket, más-más intenzitással támad meg.
A leglátványosabb eltérés a szezonalitásban mutatkozik. Míg a humán influenza kimondottan szezonhoz kötött betegség - általában októbertől februárig fertőz -, addig az A(H1N1)-nél nem ismerünk ilyen törvényszerűséget: az első tömeges megbetegedések nyáron jelentkeztek, és a járvány azóta is töretlenül terjed. A mortalitás terén is jelentős a differencia.
Míg a humán influenza, illetve annak szövődményei elsősorban az idősekre jelentenek halálos veszélyt, az A(H1N1) legsúlyosabb és halálos eseteinek 40 százalékában a páciensek egészséges fiatal emberek: Szin Lun Tam, a WHO egyik vezető virológusa szerint a súlyos betegek több mint 50 százaléka 20 év alatti, 20-30 százalékuk pedig gyerekkorú. Eltérő a kétféle kórokozó fertőzőképességének időtartama is. A világszervezet arra számít, hogy a Föld lakosságának egyharmada-kétötöde kaphatja el az új influenzát, míg a szezonális járvány elterjedése 5 és 20 százalék között szokott alakulni.
A mortalitásban viszont megfordul az arány: a szezonális influenza esetében a betegek valamivel kevesebb mint 0,1 százaléka hal meg, az A(H1N1)-nél ez az érték alacsonyabbnak, 0,007 és 0,045 százalék közöttinek bizonyult. A különbség vélhetően abból adódik, hogy az új típusú influenza a fiatalabb felnőtteket és a gyerekeket támadja inkább, ők viszont kisebb arányban halnak bele a fertőzésbe, mint az idősek.
Eltérő az egyes korcsoportok immunizáltsága is a kétféle betegségnél. Az A(H1N1)-gyel szemben az 50 évnél idősebbek lehetnek valamennyire védettek, akik a korábbi sertésinfluenza-járványok idején már találkozhattak az altípus egy másik vírustörzsével. Mivel a humán influenza vírusa folyamatosan jelen van (és mutálódik) a lakosság szervezetében, ott nincs ilyen generációs különbség.
Az USA-ból származó adatok szerint az A(H1N1) influenzás beteg tovább fertőző marad, mint az, aki szezonális influenzában szenved. (Eleinte azt ajánlották az új típusú vírus által megfertőzött pácienseknek, hogy a lázuk elmúlta után egy napig maradjanak otthon, ám az Amerikai Mikrobiológiai Társaság konferenciáján nyilvánosságra hozott tanulmány azt mutatja, hogy az A(H1N1) körülbelül egy hétig ragályos, és a fertőzőképesség elmúltát nem a láz, hanem a köhögés távozása jelzi.)
Az új vírusnak egyébként a fertőzőképessége is erősebb. Állatkísérletekben azt tapasztalták, hogy amennyiben ugyanazt az állatot az A(H1N1) vírussal, valamint a szezonális influenza két fő vírustörzsével is megfertőzték, mindegyik bejutott a sejtekbe, ám a beteg állat csak a sertésinfluenzát adta tovább. Emberben valószínűleg még erősebb ez a dominancia, mivel a humán influenza ellen a korábbi fertőzések révén már szinte mindenkinek van valamilyen fokú védettsége, az A(H1N1)-re mindez nem érvényes, mert azzal most találkozik először a lakosság.
Ráadásul - ezt megint csak állatkísérletekből tudjuk - az új vírus gyorsan "átfertőzi" a légzőszerveket (beleértve a tüdőt is), a szezonális influenza vírusa többnyire leragad az orrjáratokban.
Forrás: Hargitai Miklós (Népszabadság - 2009. szeptember 24.)
Nordland Kft.
