Ahogy terjedhet a járvány, úgy válik egyre izgalmasabbá a kérdés: léteznek-e olyan egyéni technikák, amelyekkel meg lehet úszni a megbetegedést? Biztos eredményt garantáló módszer nincs, tudományosan megalapozott, a nemzetközi egészségügyi szervezetek által ajánlott kockázatcsökkentő metódusok azonban kétségkívül léteznek.
Az alábbi összeállításban olyan WHO- és ÁNTSZ-konform stratégiákat vázolunk fel, amelyek a józan ész és az orvostudomány próbáját is kiállják.
Amikor a 60-as években egy amerikai orvos állatkísérletekkel egyértelművé tette, hogy a finomított répacukor fogyasztása és a fogszuvasodás között szoros összefüggés van, a világraszóló eredmény úgyszólván visszhangtalan maradt.
Arra az egyszerű tényre, hogy ha az emberek ezentúl nem esznek kristálycukrot, kevesebb dolguk lesz a fogorvosoknak, nehéz hangzatos tudományos elméleteket és üzleti terveket építeni. – Ha azt találtad volna meg, hogy melyik gyógyszer küszöböli ki a cukor foglyukasztó hatását, ma milliomos lennél, és az egész világ ünnepelne – magyarázta a jelenséget a csalódott doktornak egyik, az élet dolgaiban jobban eligazodó kollégája. Hasonló a helyzet a új influenzával is: a hatékony megelőzés eszközei túlságosan egyszerűek, nincs bennük üzlet, így aztán a média nem sokat törődik velük.
A WHO ajánlásai szerint az emberről emberre, cseppfertőzéssel, belégzéssel vagy testi kontaktussal terjedő A(H1N1) elkapását a legbiztosabban olyan megoldásokkal lehet elkerülni, amelyek nem kerülnek semmibe. A legfontosabb a kézmosások gyakoriságának és intenzitásának növelése. Naponta többször, akár óránként, meleg szappanos vízzel (alkalmanként legalább 20 másodpercet a szappanozásra és az öblítésre szánva) kell kezet mosni, és az alapos szárazra törlés is elengedhetetlen. Ez utóbbihoz (hacsak nem otthon vagyunk) inkább papírtörülközőt használjunk, a papír egyúttal a csap elzárásához is bevethető.
Mindenképpen iktassunk be egy kézmosást, mielőtt a szemünkhöz, az orrunkhoz vagy a szánkhoz nyúlunk. (Ugyanis itt, a nyálkahártyáinkon a legkönnyebb bejuttatni szervezetünkbe a vírust.)
A második számú óvintézkedés a köhögéssel és tüsszentéssel kapcsolatos: járvány idején ne csak a kezünket, hanem lehetőség szerint egy zsebkendőt, kendőt vagy egyéb „óvszert” tegyünk ilyenkor az arcunk elé, és figyelmeztessük ugyanerre a környezetünkben lévőket is. (A mostanában felkapott könyökhajlatba való tüsszentésnek is az az értelme, hogy így az ember a tenyeréről nem hordja rögtön tovább, nem teríti szét a váladékcseppekben úszó vírusokat.)
A harmadik szabály még triviálisabb: a járvány előrehaladtával egyre inkább kerülni érdemes a társas összejöveteleket, és az olyan szituációkat, amikor sok ember van összezárva (liftben, buszon, moziban, meccsen, koncerten). Társaságban ügyeljünk a távolságtartásra: egy méter körül van az a biztonsági zóna, ami már nagy valószínűséggel megvéd.
Aki teheti, dolgozzon (vagy tanuljon) otthonról, aki pedig beteg, az maradjon otthon. Ha megoldható a felügyelet, a járvány csúcsidőszaka idején az óvodás, bölcsődés gyerekek otthon tartását mindenképpen érdemes megfontolni.
Az óvintézkedéseket természetesen lehet még cizellálni, de a fenti három előírás betartásával a megfertőződés, illetve a betegség továbbadásának kockázata a töredékére csökkenthető. Ugyancsak mérsékli a veszélyt, ha sikerül elkerülni a közösen használt tárgyak és felületek (kilincs, kapaszkodó, korlát, vezetékes telefon) érintését, illetve – jobb híján – ha gondoskodni tudunk ezek rendszeres tisztántartásáról. A metrófogantyúhoz hasonló veszélyességű egyébként a kézfogás és a puszi is, tanácsos tehát ezeket is a minimumra redukálni. Ha pedig zárt helyre kényszerülünk, szellőztessünk gyakran.
Az egyéni megelőzési stratégiákhoz tartozik az otthoni készletek feltöltése is. Ez is többszintű tevékenység: a lázmérő, a lázcsillapító, a megfázásos tüneteket enyhítő gyógyszer, az ásványvíz, és esetleg a szájmaszk (a megbetegedett hozzátartozók ápolásához) tartozik az első körbe, és a készletezés folytatható a tartósan elálló élelmiszerekkel, az aszalt gyümölcsökkel, és minden olyasmivel, ami lehetővé teszi, hogy ritkábban mozduljunk ki otthonról.
Az újabb ajánlásokban már a szervezet felkészítéséről, vagyis az általános egészségi állapot karbantartásáról és az immunrendszer felerősítéséről is szó esik. Ide tartozik (még a járvány elharapódzása előtt) az esetleges beteg fogak megcsináltatása, a rendszeres testmozgás és a vitamindús étkezés beiktatása. Mozgás címén az aerobikcsoport vagy a konditerem helyett most az otthoni torna, esetleg a terepfutás vagy - kerékpározás javasolható.
Az uszoda viszont kevéssé, a víz és a párás levegő ugyanis közvetítő közeg lehet. A káros szenvedélyeket (mindenekelőtt a dohányzást és a rendszeres, nagymértékű alkoholfogyasztást) mindenképpen takarékra kell állítani, amivel máris nagymértékben tehermentesítjük az immunrendszert. Kerüljünk minden olyan helyzetet, ami növeli a megfázás veszélyét, a nátha (az intenzív szénanátha is) kaput nyithat a súlyosabb légúti megbetegedés előtt. Ha úgy ítéljük meg, hogy a megbetegedés kikerülhetetlen, és ehhez igazítjuk az egyéni stratégiát, érdemes a betegségen minél előbb túlesni.
Forrás: Hargitai Miklós (Népszabadság - 2009. szeptember 24.)
Nordland Kft.
A kulcs: legalább 40 ezres antioxidánssűrűség a testben (nálam 48 000, bio-fotonscannerrel mérve). Ehhez és általában a teljes ellenállóképességhez összességében nagy mennyiségű multivitamin-, ásványianyag- és nyomelembevitel kell. A nagy mennyiség alatt NAGY mennyiséget értek, nem csak 500 mg C-vitamint. :)
Ez a járvány nem súlyosabb, mint bármelyik szezonális influenzajárvány (hivatalos, háziorvosoknak kiküldött jelentésből), veszélyben a nagyon legyengült immunrendszerűek és a krónikus betegek vannak.
Azért persze kezet szoktam mosni, de sterilszoba azért nem kell...